2013. július 30., kedd

Zia esete az alkesz pondróval...

...nálunk is zajlik az élet, hetek óta egy alkesz pondróval vívok.
Nos leírom az esetet...

Egy nyitott folyosós társasházban élek. 

Másfél éve nem beszélek a szomszédasszonyom ex élettársával, /Sz.József...továbbiakban Pondrójóska./ aki ide költözött albérletbe az első lakásba, a másodikban az alkoholista ex élettársa, majd én, utánam pedig egy idős nő. 
Sosem bratyiztam egyikkel sem, mert olyan sötétek, mint a döngölt föld...a házban lévő picsaügyeken és a sorozatokon meg a termékbemutatós turista utakon kívül másról nem lehet velük beszélgetni...szóval ez az IQ kategória... :) :)
Amikor a szomszédasszonyom kidobta, felkínálkozott nekem, no persze elhajtottam, ahogy illik. Ez, egy olyan naplopó lepukkant alkesz pondró aki a sheggemre foltnak se kellett, - kell, -kellene. 
Az albérlő "pondróÚR" szegény rokkantnyugdíjas, aki azzal tölti a szabadidejét, hogy részegen rendszeresen kiáll a közös használatban lévő folyosóra az ajtója elé és onnan
különböző trágár szövegeket óbégatva bekóstol,mondva csinált indokokkal /pl. tanuljak meg viselkedni, köszönni, stb. / garázdálkodik, zaklat és fenyegetőzik.
Hétfőn
például alig, hogy hazaértem a melóból, már odáig merészkedett, hogy idejött az ajtómba /ilyenkor, a nyári hőségben amikor hazaérek a munkából, a többi lakóhoz hasonlóan, kicsit nyitva szoktam hagyni az ajtót, hogy szellőzzön át a lakás./ óbégatni, hogy takarodjak el a házból, reggel ne dudáljak lent az utcán /ami közterület,/ mert elintéz, kicsinál és egyéb válogatott nyalánkságok...

Hozzáteszem, nem én dudáltam, mert munkába készülődtem a fent a lakásban. 
Hangoskodni sem szoktam, mindig tiszteletbe tartom mások nyugalmát.
Lassan már ott tartok, hogy remegő gyomorral jövök haza, /másfelé nem tudok menni, kénytelen vagyok eljönni az ajtaja előtt/ mert nem tudom mikor, mivel támad. 

Elverném a folyosón, mint szódás a lovát, de nem akarom, mert a szomszédasszonyom, még biztos hozzá húz és csak nekem lenne bajom.
Gondolkodtam, hogy feljelentem, de tanút kér a törvény, az ex élettársa meg biztos nem tanúskodik ellene, mert a mai napig féltékeny rám, pedig istenuccse' a hulladékjózsija', nekem az ajtóm elé lábtörlőnek se kellene,  a másik szomszéd pedig keveset van itthon, meg szerintem tart is tőle.

Ma felhívtam a lakás tulajdonosát, ő, mint tulajdonos, köteles betartatni a bérlővel a társasház rendre vonatkozó szabályzatát, de lerázott, mondván, hogy neki rendesen fizet és nem szól neki. 

A tulajbanya is egy idióta, mert törvény szerint valóban köteles felelősséget vállalni az albérlője viselkedéséért és köteles betartatni vele a társasház rendre vonatkozó szabályzatát.
Tudomásom szerint a tulajdonos nem fizet adót az albérlője után és a pondró be sincs jelentve.
Na, de majd magyarázkodjon tulaj anyó a hivatalos helyen, én innentől leszarom... :)

A fiamtól is megkapja holnap a magáét, de érdekes módon amikor a Gabi itt van ki sem jönni, behúzódik az odújába, mint a menekülő patkányok.
 

Nekem nincs az életembe alkoholos családtag, barát, vajon meddig vagyok kénytelen eltűrni egy részeges ismeretlen zaklatását, terrorizálását???? 
De azt hiszem ha a törvény nem tesz semmit tényleg elkapjuk és esküszöm ott is beveszi a kanyart ahol nincs sarok...majd ha lefossa ijedtében a lába szárát, tudni fogja hol a helye és kit zaklasson a húgyagyával...:)
Valamint lent a ház előtt,  /közterület/ is garázdálkodik ez a tetű genyaláda, a másik házban lakó kutyát sétáltató emberekkel, merthogy ugat a kutya aki egy kisméretű öleb.
Csodálkoztam is, hogy nem csapkodta pofán a kutya gazdája... :) 

Nos, ez van mifelénk...de azért nem búsulok, mert ettől a pondrótól okosabb emberekkel is elbánok, ez meg szerintem hamarosan  megtanulja, hogy hol lakik a Jézuska... :) 
 

2010. június 11., péntek

Gondolataimba mélyedve...

 
Életem során sok emberrel találkoztam, de ezek közül is csak nagyon keveseket mondhattam a barátomnak.
Nem sokuknak tudtam igazán megnyílni, valakinek a közelében pedig alig bírtam megszólalni is!
Ennélfogva alig öten vannak csak az életemben, akik igazán ismernek.
A legjobb barát címet sosem tudtam rajtuk kívül odaadni senkinek sem még, mivel mindenkinek volt egy olyan ismerőse, vagyis barátja, akit nálam jobban kedvelt, akivel jobban kijött, jobbakat szórakozott, és akinek a társaságában hamarabb feloldódott, illetve gyorsabban elfelejtette az élet nyomasztó oldalát.
Ilyenkor volt az, amikor úgy éreztem, csak felesleges vagyok, vagy inkább nyűg, mert néha hozzám is kellett szólni néhány szót, ahogyan az illedelmesség megkövetelte.
 Én voltam az alkalmi barát, akit, ha kellett, elővettük, beszélgetünk vele, reményeket keltettünk a kis szívében és a buta fejében, hogy igenis szeretjük, meg hogy fontos, aztán ha volt jobb társ, eldobtuk.
Mindig csak csapódtam valakihez, az egész jelenlétem nehézkes és kellemetlen, nem voltam - vagyok eléggé party arc, nem voltam - vagyok eléggé csinos, vékony, stb...valamit mindig elrontottam, faragatlan, műveletlen, buta, egyszóval, csak nyűg voltam...
Volt, hogy gondolataimba mélyedve haladtam az utcán, és közben halkan legördült egy könnycsepp az arcomon.
Még egy emberben kellett elveszítenem a reményt, hogy talán úgy támaszkodhatok rá, hogy közben azt mondom,
„Igen, ő az én legjobb barátom!”...
Miért nem lehettem valakinek elég jó?
Talán mert nem vagyok elég jó.

Mert nekem nem lehet legjobb barátom, mert mindenki jobb nálam.

2010. április 16., péntek

Az igazi barát..


 Az, akinek megérted minden kimondott és hang nélküli szavát..
Kinek szemébe nézve: meglátod minden apró baját,
kit csendesen megvigasztalsz, ha könny borítja arcát,
ha ok nélkül bezárkózik, te átmászod hallgatása falát.
Kinek nem hagyod, hogy egyedül vívja kilátástalan harcát.
Kinek villanásnyi mosolya, apró kis öröme elűzi minden bánatod,
s köztetek nincs olyan, hogy alulmúlod őt, vagy túlszárnyalod.
Kinek látványa szívedet és lelkedet melengeti,
kivel jó a csend szavát hallgatni s együtt merengeni.
Kinek nem számít, mit vétesz, kis-e vagy nagy hibát,
kivel, ha beszélhetsz könnyebbé válik ez a nehéz világ.
Az az igazi barát, kit szeretsz, tisztelsz, csodálsz,
s ha választásra kerül sor, te szó nélkül mellé állsz.
Az a barát, kinek egy kedves szava többet ér,
a világ összes, minden kincsénél.
Az a barát, kinek öröme az örömöd, bánata a bánatod,
kinek barátságát minden körülmény közt vállalod! 



Dunáról....

Tóth Árpád: A hídon



Ennek az őszi napnak aranya
Még a miénk; a budai hegyek,
A hídon túl, nézd, mennyben szállanak,
S a híd is úgy lebeg,
Kitártan, a két égő part fölött,
Mint végtelenbe készülő madár,
Mely a búcsúzó lendület előtt
A fényben még megáll,
Acél főnixként, mozdulatlanul,
S mi, szárnyai közt, boldog utasok,
Valószínűtlen tájról álmodunk,
Hová röpíteni fog.

Ó, irreális, édes pillanat
Ez itt a zúgó, vén folyam felett,
Minthogyha most először állanék
A híd ívén veled,
És most keresném első hangjait
A tóduló, de ki nem mondható
Vad, ifjú szónak, melyből az dadog,
Hogy élni, élni jó,
S melyet mikorra elsóhajtana
A reszkető és forró földi száj,
Egy egész elmúlt élet hirdeti,
Hogy élni, élni fáj.
Jaj, máris – látod? – huny a nap, nehéz
Traverz-vasakká lomposul a híd,
S döglötten veti a két partra szét
Bús főnix-szárnyait.
Az őszi napnak édes aranya
Elsápad a hideg hegyek felett,
S elejtjük ezt a drága percet is,
Mint ág a levelet.
 
/

 /A képek a Mohácsi Duna parton és a Szigeten készültek./

2009. május 15., péntek

Mit tennél?!...



 Mondd, mit teszel, ha nem lesz holnap, hogy elmondd, amit el kell mondanod?
Mondd, mit teszel, ha nem lesz holnap, hogy megtedd, amit meg kellett volna tenned?
Mondd, mit teszel, ha hibázol, újra és újra, és nem lesz rá lehetőséged, hogy jóvá tedd?
Mondd el, mire vársz, hogy lépj, hogy boldog légy?
Miért élsz tovább úgy, ahogy soha nem akartál?
Mondd, mit ér az élet, ha a boldogság messze jár?
Mit érnek az évek, ha nem hiányzik, aki vár?
Mondd el, mit kellett volna tenned, és mondanod, ha lett volna még egy holnapod?

Nagy igazság...


Az ember alapjában véve, egy meglehetősen bizonytalan lény.
A legapróbb dolgoktól kezdve a legnagyobbig szinte minden el tudja bizonytalanítani.
Minden ember egyik nélkülözhetetlen lelki szüksége, hogy a léte és tevékenysége fontos legyen valaki számára.
A fontosságot úgy mérik, hogy ha valami, vagy valaki fontos, akkor arra időt és figyelmet szánnak az emberek.
Annyi időt szán valaki egy bizonyos dologra, vagy személyre, amennyire fontos az a számára.
Abban az esetben, ha valaki fontos Neked, akkor sok időt akarsz vele tölteni, de ha nem fontos, akkor éppen csak annyi időt szánsz rá, amennyit nagyon muszáj...
(De igen, ez igaz)...

Humoros...


Továbbküldős E-Mail!

K. István jelenleg 46 éves, 12 éves kora óta alkoholista. Négy kiskorú gyermeke van, felesége ráadásul roma származású. Családja évek óta próbálja kizsákmányolni, rendszeresen elveszik tőle kemény munkával megkeresett pénzét, mindenféle aljas indokkal, Pl. hogy a gyerekek éhesek, fáznak, ruha kell nekik. Most ezzel a levéllel segíthetsz Istvánnak! Küldd el minden ismerősödnek, hisz minden levél után a Kizsákmányolt Alkoholistákért Alapítvány 50 fillért utal István kedvenc vendéglátóipari egységének, a felgyülemlett összeget pedig a férfi az életben maradásához elengedhetetlen kisfröccsre és kis vilmosra költheti. Fogjunk össze és ne hagyjuk, hogy ennek a szerencsétlen embernek tönkremenjen az élete!

És ha már itt tartunk. H. Orsolya 15 éves, túl van három abortuszon, jelenleg heroinistaként dolgozik a déli-pályaudvaron. Fizetéséből alig jut neki ennivalóra, szinte kizárólag ondóval táplálkozik. Az egészségtelen étrend miatt be van vérezve a szemgolyója, ezért minden álláshirdetésre való jelentkezését rendre visszautasítják . Élete így haszontalan, ő pedig egy felesleges ember a társadalomban.

S. Tibor 43 éves jól kereső, független, megözvegyült férfi. Ingyen és bérmentve vette a vállára azt a nehéz feladatot, hogy H. Orsolyát benzinmotoros láncfűrésszel feldarabolja, sósavban feloldott tetemének maradékát katolikus
szertartás szerint a lakóhelyéhez közeli erdőben eltemeti. Sajnos egy láncfűrész ma már nem olcsó mulatság, ezért kérlek küldd tovább ezt e levelet ismerőseidnek, így levelenként 70 fillért juttatsz a Kistestű Sorozatgyilkosokért Alapítvány számlájára, ha pedig a pénz összegyűlik, Tibor megkapja az alapítványtól a láncfűrészt .
Köszönjük!

G. Károly már a 26. életévében jár, és még mindig nem volt szexuális kapcsolata, tehát még szűz. Kérlek küldd tovább ezt a levelet ismerőseidnek, s bár ezzel nem segítesz ezen a szerencsétlen pöcsön, legalább ők is megtudják: ilyen is van.

Cs. Géza kutyája tegnap a XIII. kerület Pannónia út 23/b, IV. emelet 12-s ajtó elé rottyantott. A hanyag gazda nem hajlandó a kutyapiszkot feltakarítani, ezért küldd tovább ezt a levelet minden ismerősödnek, hátha valamelyik a közelben lakik és szabadidejében felmossa a szart.
Múlt héten egy nyugdíjas járókeretes nénike nem küldte tovább a levelet, így megszakította ezt a Panamából kiinduló 1996 óta tartó láncot.
Úgy megvertük, hogy beszart. Ezt jó ha tudod.

Tegnap egy fiatal gimnazista fiú továbbküldte a levelet 23 barátjának, aztán hazaindult az iskola számítógépterméből. Mire a bejárati ajtóig eljutott, 41 iskolatársa részesítette orális szexben.

G. Jánosné hanyagul csak egy ismerősének küldte tovább a levelet, hogy nézze meg milyen poénos. Még aznap este (egy 23 cm-s bekapcsolt állapotban lévő vibrátorral a szájában) beleszorult az éjjeliszekrénybe és nem sokkal később éhen halt.
Ha továbbküldöd a levelet, egyszerűen elmondhatatlan, hogy milyen nagy szerencse fog érni holnap délután 13-17 óra között a 3-as Metró vonalán.

Ha viszont nem küldöd tovább, jól megszívod a héten valamelyik nap az tuti!

Kapcsolatok...


A nagy, időálló barátságok éppolyan ritkák, mint az egész életre szóló szerelmek...
Barát az, akinek megmutatkozunk, akinek részvevő érdeklődése hozzásegít bennünket ahhoz, hogy legkibeszélhetetlenebb dolgainkat megfogalmazzuk, s általa megszabaduljunk a szavaktól, amelyek nehezek, mint a kövek. Barát az, akinek segítségével megszabadulunk az önmagunkat marcangoló gondolatoktól.
Kiindulásunk az volt, hogy aki barátságra szomjazik, annak először jó baráttá kell válnia. Óhaja, törekvése irányába neki magának kell kiárasztania azokat a hívójeleket, amelyek a rokon rezgésű társat megidézik.
Az emberi kapcsolatok, a személyes érdeklődés mélyebb annál, minthogy megmaradjon a külsőlegességben, a külső hatások átvételében és belsővé tételében.
Az emberi kapcsolatok igazi belsőségességüket személyes, életfontosságú belső érzékelésünkből merítik.
Az élet élménye, az ember szeretete, a külső és belső természet szerelmes átélése, átélésének nemessége felemelő érzés.
Legjobb meggyőződéseink, legszebb érzéseink kikívánkoznak, az öröm természetes módon arra hajt bennünket, hogy megosszuk örömünket másokkal.
Többet kéne törődnünk örömteli beszélgetéseinkkel, távlatokra eszmélő emberi mivoltunk megnyilatkozásaival.
A barátságnak négy formája van: a hősies, az intim, a szellemi és a játékos...
De az igazi barátság mind a négyet egyesíti, s ezért nyugodtan mondható, hogy ez a barátság négy dimenziója.
A hősiesség az, hogy feláldozom érte életemet; a szellemi az, hogy ahol együtt vagyok vele, az a szellem világa; a játék az, hogy oly vidáman játszom vele, mint a gyermek; az intim az, hogy feltárom magam.
Nem érthetjük meg a másik ember problémáját, ha nincs bennünk szeretet.
Együttérzés nem létezik szeretet nélkül....
Aki elfelejtkezik mások szívéről, a saját szívét veszíti el.
Senkinek sincs joga belenyugodni egy másik ember szenvedésébe...
Ez olyan, mintha ő okozná a szenvedést.
Aki szeret, felejt és megbocsát...
Aki mindezt elvárja másoktól, csupán önmagát szereti...
Mert kell valaki, akihez beszélsz.
Mert kell egy másik: mások ellen.
Ne áltasd magad!
Ennyi az egész...
Álltál-e már magadra hagyva, messze..,
isten s egy jó szív nélkül puszta-szélben...,
ádáz sorsod kezétől megsebezve,
s a dúlt kínt büszke csendben hordva mélyen?
De ez - eltéphetetlen…

Néha szavak nélkül kell megbocsátani.
Érteni a szavakban ki nem fejezett bánat és a jóvátételre igyekvő szándék apró jeleit, s jelekkel felelni a jelekre.
Felejteni ott, ahol feledésre van szükség, megróni máskor azt, akinek szüksége van a megrovásra.
Az igazi megbocsátás, mint a szeretet általában, intelligens és leleményes.
És alázatos is, legfőképpen talán alázatos....


Vers...


Legyek tüzes nap, ha fázol.
Útjelző, ha tétovázol,
Legyek felhő, mely eltakar,
Ha világ sokat akar…

Legyek a föld, melyre könnyed
Hullajtod, ha most úgy könnyebb…
Legyek hang, melyet kiejthetsz
Holdas éjjen elrejthetsz…

Legyek álmod, és megfejthetsz
Legyek rózsa, és szerethetsz
Legyek az út, és elviszlek
Legyél igaz, és elhiszlek…

Hmm...



Ma nagyon sokan, egy üzenetre várnak,
Akik, szeretnek, csak egy szóra vágynak.
A szó a szerelem, mi oly szép, ha igaz,
S kimondva az embernek, a lelki vigasz..

Akik csalódtak és ma nem köszöntenek,
Azokhoz szól, most ez a szívbéli üzenet.
Ha borúsnak látod is néha, a felhős eget,
A felhő elszáll, a nap kisüt, és szíved újra szeret.

Sokszor érezzük nem lesz már szerelem,
Az élet sem más, csupán, csak rejtelem.
Mégis ott él szívünkben az örök remény,
...Mi el nem múlik soha, amíg az ember él.
(ismeretlen)




Érintés.....


Biegelbauer Pál: Érintés

Arról szeretnék írni, amiről sem beszélni, sem írni nem lehet.
Arról,ami nem fér bele a szavak mindig szűknek bizonyuló ketrecébe.
Megtapasztalhattuk, mindahányszor a beszéd túljut a mindennapok
egyértelműségén, tétovává válik, cserben hagynak a szavak és marad a
csend.
Közölnivalónk hídjának marad az érintés...
Az érintés, mely túl van a szavakon, túl a csenden...
Az érintés, amely túl van a test bármely pontjának találkozásán a másik testtel. ...

Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak.
Könnyű a Napnak, mert nem kell szólnia ahhoz, hogy a pirkadat pírjával reményt öntsön a szívünkbe, sem a virág szirmán a harmatcseppnek, hogy parányi ékkőként beragyogja a lelkünket.
Egyszerűen csak vannak, nem tesznek semmit és létük csodája önmagunk csodájának felismeréséhez segít. ...

Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak.
De mit tegyek - ha nem érinthetlek szellőként, sem friss forrásvízként s nem vethetek rád óvó árnyékot, mint a dús lombú fa?
Ember vagyok és fizikai valómban nem lehetek ott, ahol vagy, hogy megérintselek a tekintetemmel, a hangommal vagy a kinyújtott kezemmel.
Lehet, hogy mire az érintésem eljut hozzád, a testem már régóta az enyészeté. ...

Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak, és az érintéshez
nincs más eszközöm, csak a szó...
A szó, amely túl van a tér és idő határán, és a csendből forrásozik. ...

Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak.
Mert nem lehet szólni.
Minden szó a teljességet töri darabokra.
Csak a csend igaz....
A csend a teljesség, a csend az időtlenség, a csend a változatlanság.
Minden szó az időtlen teljességcsendből időt teremtő szárnyalással kél
és ereszkedik vissza.....
A lét hullámverésének kiszakadt, elkülönült cseppjeként felragyogtatja a tengert és visszahull...
Minden szó a teljesség gondolat szülte tükrének egy-egy cserépdarabkája... Minden szó az elveszett teljesség feletti fájdalom jajkiáltása...
Minden szó hamis, mert az egészet részbe-sűrítetté, az időtlent időbe-ágyazottá, a változatlant változás-látszatúvá varázsolja. ...
Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak a szavakkal.
Mert minden szó igaz, benne a változatlan, időtlen teljesség az időben, a
részben és a változóban nyilatkozik meg.
Mert minden szó a csend szava, minden szó a csend törődése, minden szó a csend odaadottsága.
Mert minden szó teremtés.
Minden szóban a teremtő csend és a teremtett szó eggyé válik. Minden szóban a teremtő és a teremtett eggyé válik.
Ez az érintés teljessége. Minden szóban a teljesség van jelen. ...

Lehet, nem a szavak lesznek, amelyek megérintenek...
Hanem a szóközök fehér némasága.
A csend könyvét nem lehet üres lapokkal megírni.
Az csak a süketszoba csendje lenne...
Reményem, hogy a szavaim olyanok lesznek, mint a szellőtől rezdülő falevelek susogása, vagy a madárdal,
amelyek csak mélyítik a természet csendjét.
A szíved csendjét....

2009. május 7., csütörtök

Gondolatok...


...A szem a lélek tükre...

A szem ugyanis minden érzelmünket híven visszatükrözi...
Boldogságot, fájdalmat, hűvösséget, melegséget, szeretetet és gyűlöletet...
Lesújtó, vagy naiv lehet a pillantás, csábos, vagy szűzies, boldog és csalódott lehet egy-egy tekintet...